Tárgyak, amelyeknek történetük van

Az Artibus365 története tárgyakról és a mögöttük rejlő történetekről szól - de ugyanennyire kíváncsiságról, családról és arról, hogyan kaphat egy régi tárgy új életet.

Vannak tárgyak, amelyek mellett egyszerűen nem lehet továbbmenni.

Nem feltétlenül azért, mert ismert név szerepel rajtuk. Sokszor azt sem tudjuk, ki tervezte őket, vagy hol készültek. Mégis van bennük valami - egy arány, egy különös szerkezeti megoldás, egy felület vagy egy vonal, ami miatt közelebb lépünk.

Az Artibus története ilyen pillanatokból nőtt ki.

Amikor Nagy Tibor 2009-ben Debrecenben elindította az Artibus Design Galériát, ugyanaz a kíváncsiság vezette, amely ma is formálja a gyűjteményt. Nemcsak az érdekelte, hogy egy tárgy szép-e, hanem az is, honnan származik, hogyan készült, és mitől marad érvényes évtizedekkel később is.

Tibor sokszor már az első pillanatban észrevesz valamit, ami másnak talán fel sem tűnne: egy széket egy zsúfolt helyiség sarkában, egy különös lámpatestet, egy szőnyeget vagy egy kerámiát. A név és a történet gyakran csak később következik.

Az Artibus365 válogatása ebből a szemléletből formálódott. Ismert tervezők és dokumentált klasszikusok éppúgy helyet kapnak benne, mint kevésbé ismert darabok, de egy tárgynak név nélkül is meg kell állnia a helyét.

Két különböző tekintet

Emese más úton érkezett ugyanebbe a világba.

Gyerekkora óta vonzották a szobrok, a kerámiák és a különleges tárgyak. Később a fotográfia vált ennek a vizuális érdeklődésnek az egyik legfontosabb eszközévé. Ahogy egyre nagyobb szerepet vállalt az Artibus365 munkájában, ez a látásmód természetesen találkozott Tibor tárgyismeretével.

Ma is másként néznek ugyanarra a tárgyra.

Tibor sokszor ösztönösen felismeri, hogy egy tárggyal érdemes foglalkozni. Emese innen kérdez tovább: ki készítette, miért éppen így, hol bukkan fel ugyanez a gondolat máshol? És hogyan lehet úgy megmutatni, hogy más is észrevegye benne azt, ami minket megállított?

Ma Emese alakítja a galéria vizuális és szerkesztői megjelenésének jelentős részét: a fotóktól és a tárgyak bemutatásától a nemzetközi kommunikáción át az Artibus365 Magazinig és a designtörténeti kutatásokig.

 

  Szabó Emese. 

Az Artibus365 karaktere valahol itt formálódott: az ösztön és a kutatás, a tárgy és a történet, a felfedezés és a dokumentáció között.

Amikor már nem elég annyit tudni, hogy szép

Egy idő után már nem volt elég azt mondani egy tárgyról, hogy szép vagy különleges. Egyre többet akartunk tudni arról, mi rejlik a forma mögött.

Egy-egy darab eredetének feltárása idővel önálló kutatássá vált. Régi katalógusok, archív kiadványok, múzeumi adatbázisok, gyári dokumentumok, szabadalmak és levelezések kerültek elő. Ebből a kíváncsiságból nőtt ki az Artibus365 Magazin is.

Nem azért, hogy minden tárgy köré történetet építsünk, hanem hogy világosan elválasszuk azt, amit tudunk attól, amit csak feltételezünk.

Ha van bizonyíték, megmutatjuk. Ha nincs, tovább keresünk. És ha valamit nem lehet biztosan azonosítani, azt is fontos kimondani.

Az utóbbi időben különösen foglalkoztat bennünket a magyar és közép-európai design története — azok a tervezők, gyárak és tárgyak, amelyek sokszor még mindig hiányosan jelennek meg a nemzetközi designirodalomban.

Egy harmadik nézőpont

Az Artibus365 időközben a család következő generációjának mindennapjaiba is természetesen belenőtt.

Emese és Tibor lánya, Emma is szereti a művészetet, és régóta besegít ott, ahol tud. Néha rövid videót készít, máskor képeket szerkeszt és közben egy másik generáció szemével néz ugyanarra.

Neki ez a közeg egyszerűen a mindennapok része.

Vissza Debrecenbe

Az Artibus története Debrecenben, a Hal közben indult, majd később Budapesten folytatódott, miközben a galéria nemzetközi online jelenléte is egyre erősebbé vált.

A történet egyik legszebb fordulata, hogy az Artibus365 végül visszatért Debrecenbe.

A pallagi galéria egy 19. századi istállóépületben kapott helyet. Régi épület, új szerep.

Kevés hely illene pontosabban ahhoz, amit az Artibus365 képvisel. Itt egymás mellé kerülhet modernista bútor és posztmodern lámpa, kerámia, textil, üveg, szobor vagy egy olyan tárgy, amely nem illik kényelmesen egyetlen stíluskategóriába sem.

Nem kronologikus rendben. Nem vitrinek mögött. Hanem új kapcsolatokban.

A tárgyak második élete

Számunkra a vintage design nem a múlt iránti nosztalgia.

Nem egy letűnt korszakot szeretnénk újrateremteni. Sokkal érdekesebb azt látni, hogyan találja meg a helyét egy régi tárgy egy mai enteriőrben, és hogyan válik újra természetessé.

Egy tárgy nem attól marad érdekes, hogy régi, hanem attól, hogy ma is képes megszólítani bennünket.

Némelyik darab pontos történettel érkezik hozzánk. Másokról csak töredékek maradtak fenn. Van, amelynek eredetét néhány nap alatt sikerül feltárni, és van olyan is, amelyhez évekkel később kerül elő az a katalóguslap vagy archív fotó, amely végre a helyére tesz egy részletet.

Talán éppen ez benne a legérdekesebb: egy tárgy története nem ér véget akkor, amikor hozzánk kerül és akkor sem, amikor továbbindul tőlünk.

Mi ennek a történetnek csak egy szakaszát kísérjük.