Tisca szőnyegek: egy név, több műhely.

Egy Tisca szőnyeg eredetét nem lehet egyetlen országgal vagy technikával leírni. A svájci vállalkozás történetében burgundiai és erdélyi műhelyek, kézi szövés és kézi tuftolás egyaránt szerepelnek. Egy régi darab megértéséhez ezért először a saját hátoldalát, címkéit és szerkezetét érdemes megnézni.

Az Artibus365 egyik Tisca-címkés szőnyege, az „Apfel Baum” mintával. 

Mit jelent a Tisca név egy szőnyegen?

A vállalat saját idővonala 1940-re vezeti vissza Anton Tischhauser svájci textilvállalkozásának kezdetét. Ugyanez a kronológia a TISCA AUSTRIA és a TISCA FRANCE megalapítását 1963-ra, a svájci TIARA Teppichboden padlószőnyegüzemét 1965-re teszi. Az évszámok eltérő szervezetekhez és termékekhez kapcsolódnak: az 1963-as adatból nem következik, hogy valamennyi Tisca-szőnyeg azóta ugyanott és ugyanúgy készült.

A franciaországi Moroges műhelyének saját történeti oldala 1958-tól számítja a svájci Tiscához kötődő kézi szőnyegkészítést. A manufaktúra vezetőjének szakmai életrajza ugyanakkor az 1958-as együttműködést és az 1961-es moroges-i letelepedést külön eseményként írja le. A svájci idővonal 1963-as francia cégalapítást közöl. Ezeket a dátumokat érdemes egymás mellett, a forrás megnevezésével használni; a pontos vállalati jogfolytonossághoz korabeli irat kellene.

Kézi szövés Erdélyben, kézi tuftolás Franciaországban

Az osztrák Tisca kézzel szőtt vonalának cisnădie-i (heltaui) műhelybemutatója a gyapjú előkészítését, fonását, kallózását és a szövőszéken végzett munkát részletezi. A szövésben a felvető és a vetülék egymást keresztezi. A gyártó vászonkötésű kézi szőtt modelljeiről azt írja, hogy mindkét oldalukkal használhatók. Ez a tulajdonság az ott bemutatott szőttesekre vonatkozik, nem minden Tisca-címkés termékre.

A burgundiai műhely a saját beszámolója szerint az 1970-es évektől alkalmazza a kézi tuftolást. Ilyenkor a fonalat egy hordozó alapba illesztik; a felület lehet hurkolt vagy vágott szálú, a hátoldal pedig külön vizsgálatot igényel. A TISCA HANDTUFT termékleírása ugyancsak a felület, a szálmagasság és a minta változatosságát hangsúlyozza. A tuftolt hátlap nem második járófelület. A vállalat más padlóburkolatokat és többféle alapanyagot is gyártott, ezért az anyagösszetételt mindig a konkrét szőnyegnél kell igazolni.

A kézzel szőtt munkát sem szükséges gépek nélküli idillként elképzelni: egy 2017-es osztrák helyszíni riport a cisnădie-i gyártás kapcsán részben gépesített, régi szövőszékeket írt le. A kézi munka és a gépi segítség pontos aránya műhelyenként, korszakonként eltérhet.

Mit mond az Artibus365 szőnyegének két címkéje?

A tárgy hátoldaláról készült fényképen Tisca-jelzésű textilcímke látható francia feliratokkal. A külön, kézzel kitöltött papírcímkén a „Frédéric” az „Artikel / Article” rovatban, az „Apfel Baum” a „Dess.”, vagyis mintára utaló rovatban, továbbá a 170 × 240 méret szerepel. A felületen egy „Frédéric” felirat is látható. Ez a három megfigyelés értékes tárgyi bizonyíték, de a papírcímke mezője miatt a „Frédéric” tervezői névként való értelmezése nem bizonyított. A címkék önmagukban az 1980-as évekre vagy a 100% gyapjú összetételre sem adnak biztos dátumozást, illetve anyagigazolást.

A hátoldali Tisca-jelzés fényképe. A címke azonosítási nyom; a készítés évét és a tervező személyét külön forrásnak kell megerősítenie.

A papírcímke mezőinek elhelyezése legalább olyan fontos, mint a rajtuk olvasható nevek. A „Frédéric” itt a cikk vagy modell rovatában olvasható.

A tárgy mögötti másik két történet

A moroges-i manufaktúra a történetében Andrée Putmant, Pierre Paulint és Philippe Starckot is megnevezi a műhellyel együtt dolgozó alkotók között. Ez figyelemre méltó kapcsolat a francia enteriőrtörténettel, de nem jelenti azt, hogy minden innen származó Tisca-szőnyeget valamelyikük tervezte. A cég művészeti áttekintése külön említi Gottfried Honegger 1955-ös szőnyegkísérletét és későbbi, 2007-es sorozatát; a művészeti együttműködések történetét nem szabad egy azonosítatlan darab szerzőjének bizonyítékaként használni.

Az erdélyi hálózatban a technika mellett az emberek története is dokumentálható. A Stiftung Kirchenburgen román nyelvű helyszíni beszámolója a Țichindealban működő szövőműhelyről ír; az ELIJAH szociális szervezet négy fa szövőszéket és a helyi nők képzését említi. Ezek egy konkrét, leírt projekt adatai, nem bizonyítékai valamennyi Tisca-szőnyeg gyártási helyének vagy jelenlegi munkakörülményeinek.

Hogyan vizsgáljunk és ápoljunk egy régi darabot?

Azonosításkor először az egész szőnyeget és a teljes hátoldalt fényképezzük le; utána következzen minden gyári és kézzel írt címke, a szél, a szálfelület és a hátoldali szerkezet. A méretet mérjük meg, az állapotot pedig a szegélyen, a hajtásoknál és az esetleges javításoknál ellenőrizzük. Egy korabeli katalógus, számla vagy gyártói válasz különösen sokat segíthet ott, ahol a címke csak modellnevet őriz.

A Tisca kézi szőttesekhez adott ápolási útmutatója kíméletes porszívózást, a kiömlött folyadék gyors, dörzsölés nélküli felitatását és szükség esetén szakszerű tisztítást ajánl. Ez elsősorban az ott bemutatott szőttesekre vonatkozik. Egy idősebb, esetleg sérülékeny hátoldalú tuftolt szőnyegnél a tisztítás módját restaurátorral vagy szőnyegtisztító szakemberrel kell meghatározni; a kiakasztás és kiporolás nem általános karbantartási tanács.

A Tisca történetét végül a tárgyak teszik érdekessé: a címke, a fonal és a hátoldal együtt többet mond, mint egy márkanév. Az Artibus365 „Apfel Baum” szőnyegének képei ezt a vizsgálatot bárki számára megkezdhetővé teszik; a hiányzó szerzői és datálási adatokat tovább kutatjuk.

Források és további olvasnivaló

• Tisca: a vállalat idővonala.
• Manufacture de Tapis de Bourgogne: a műhely története és Odile Dhavernas szakmai kronológiája.
• Tisca Austria: a cisnădie-i gyártási folyamat és a kézzel szőtt kollekciók.
• TISCA HANDTUFT: technikai leírás; ápolási útmutató kézi szőttesekhez.
• Kurier: erdélyi műhelyriport, 2017; Stiftung Kirchenburgen: Țichindeal; ELIJAH: szövőműhely.