Amikor a fém könnyeddé vált - Mathieu Matégot tárgyai
Egy kaspó redői, egy háromlábú szék és egy különös függőlámpa: Mathieu Matégot a fémlemezből olyan tárgyakat formált, amelyek mellett a körülöttük lévő teret is észrevesszük.
A fémlemezről ritkán jut eszünkbe a tüll. Mathieu Matégot tárgyait nézve mégis könnyű elbizonytalanodni: a kemény anyag redőket vet, apró nyílásain átlátunk, szélei helyenként úgy fordulnak fel, mintha egy szövetet igazítottak volna formára. A szemünk könnyedséget érzékel ott, ahol fémet lát.
Ez a kis ellentmondás jó belépő Matégot világába. A magyar származású alkotó legismertebb bútorain és lámpáin az anyag megmunkálása adja a látvány izgalmát. Egy kaspó, egy szék és egy függőlámpa egymás mellé állítva azt is megmutatja, mennyire különböző dolgokra képes ugyanaz a perforált lemez.
Budapesttől a párizsi műhelyig
Matégot pályája többféle alkotói világot köt össze. Cserba Júlia a Műértőben megjelent, Patrick Favardin monográfiáját bemutató írása szerint Gutfreund Mátyásként született Sülysápon, Budapesten Jaschik Álmos rajziskolájában tanult, majd rövid ideig a Nemzeti Színházban dolgozott díszletmunkásként. 1931-ben Párizsban telepedett le. A recenzió párizsi díszletfestői megbízásairól is beszámol. [1]
A színház felől nézve különösen érdekesek a későbbi tárgyai. Egy díszletben a forma, a háttér és a megvilágítás együtt hat; Matégot áttört bútorainál is érdemes ezt a hármast figyelni. Egy szék körvonala mögött látható marad a fal, egy lámpa lemezburka pedig apró fénypontokra bomlik. Ez az összevetés segít nézni a tárgyakat, anélkül, hogy egyetlen életrajzi mozzanatból próbálnánk megmagyarázni őket.
A háború után saját vállalkozásában a tervezéssel, a kivitelezéssel és az értékesítéssel is foglalkozott. [1] A hétköznapi használat egész sor apró feladatot adott számára. Tálcák, újságtartók, növénytartók és kisbútorok is helyet kaptak munkái között. [2] Matégot világát ezek az asztal mellé húzható, kézbe vehető, lakásban elhelyezhető tárgyak teszik különösen közvetlenné.
Rigitulle: a lemez redőt kap
A Matégot-hoz kapcsolódó Rigitulle elnevezés perforált, térben formált fémlemezt jelöl. A Jousse Entreprise ismertetője 1952-re teszi a név megjelenését, és a hajtást, a redőzést, az anyag szövetszerű alakítását emeli ki. [2]
A megoldást egy apró tárgyon is jól megérthetjük. A párizsi Musée des Arts Décoratifs 1954-es kaspója mindössze tizenhét centiméter magas. A múzeum festett, perforált és redőzött fémlemezként írja le az anyagát. [3] Ezen a léptéken szinte egyszerre áttekinthető, hogyan lesz a lemezből edényforma.
Képzeljünk el egy sima falú, enyhén szélesedő növénytartót. Matégot kaspóján a redők megbontják ezt az egyszerű körvonalat: egymás mellé rendezett felületeket kapunk, amelyek más-más szögben találkoznak a fénnyel. A lyukasztás közben átláthatóvá teszi az anyagot. Két külön művelet dolgozik együtt: az egyik a felületet nyitja meg, a másik térbeli formát ad neki.
Éppen ezért a „perforált fém” önmagában még nem írja le Matégot ötletét. A lényeg ott kezdődik, ahogyan az áttört lemezt alakítja. A kaspó redői nélkül egészen más tárgy állna előttünk.
Az 1954-es kaspó fényképe és adatlapja a párizsi múzeum gyűjteményében →
Nagasaki: három láb és egy felhajló ülés
Az 1954-es Nagasaki széknél már a testünkhöz igazodó felületet kell létrehozni. [4] Szemből a háromlábú váz, az íves háttámla és a kétoldalt felhajló ülés együtt ad szokatlan, könnyen megjegyezhető alakot. A lemez itt a szék használatában is részt vesz: ülünk rajta, és nekidőlünk.
A fényképen érdemes először az ülés szélét követni. A vékony lemez két oldala felfelé fordul, alatta külön kirajzolódnak a tartóelemek. A háttámlán a sűrű lyukasztás közelről mintázatként látszik, távolabbról inkább áttetsző felületté olvad össze. A szék karakterét egyszerre adják a határozott vonalak és a közöttük maradó nyitott részek.
Ez a lakásban is érzékelhető különbség. Egy tömör háttámla eltakar valamennyit a mögötte lévő térből; az áttört felület kapcsolatban hagyja a széket a háttérrel. Ugyanaz a bútor világos fal előtt másként rajzolódik ki, mint egy sűrűbben berendezett sarokban. A megfigyeléshez elég egyet oldalra lépnünk.
Történeti Nagasaki-példány a Jousse Entreprise archívumában →
Matégot figyelme egész belső terekre is kiterjedt. Favardin monográfiájának kiadói ismertetője a párizsi La Saladière éttermet és a Maison de la radio két foyer-bárját is felsorolja megbízásai között. [5] Ez a tágabb lépték fontos: egy széknek vagy lámpának a többi tárgy között, emberek mozgásával és változó fényben is működnie kell.
Satellite: amikor belülről érkezik a fény
Az 1953-as Satellite függőlámpán a perforált lemez új feladatot kap. A GUBI ismertetője az alakítható lemezből létrehozott árnyékolót és a nyílásain át megjelenő fény hatását hangsúlyozza. [6]
A széles felső ernyő és az alatta függő, megnyújtott test kissé különös párost alkot. A fotón a sötét burkon át előtűnik a fényforrás, a lyukasztás pedig fényes pontok sokaságává alakul. A forma körvonala megmarad, miközben a felület belülről elevenedik meg.
A kaspón a hajtásokra eső fényt figyeltük; a széknél a háttér maradt látható. Itt maga a tárgy világít. Ezzel az áttörtség egészen közvetlenül kapcsolódik a használathoz: befolyásolja, hogyan jelenik meg előttünk a fényforrás. Egy lámpa megértéséhez ezért a kikapcsolt tárgy formája és a működés közbeni látványa egyaránt hozzátartozik.
A fémtől egy kétméteres papagájig
Aki csak a bútorait ismeri, Matégot pályájának jelentős részéről marad le. Kárpitművészete monumentális léptékben is megmutatja, mennyi figyelmet szentelt a felületnek, a színnek és az építészeti környezetnek.
A canberrai National Library of Australia előcsarnokának három kárpitja erre különösen szemléletes példa. A könyvtár ismertetője szerint a megbízást eredetileg Jean Lurçat kapta, halála után választották Matégot-t a feladatra. A munkát 1966-ban kezdte, a műveket 1968-ban helyezték el. Aubussonban szőtték őket ausztrál merinógyapjúból; egyenként több mint öt méter magasak. [7]
A középső kárpiton egy kétméteres papagáj is helyet kapott. A madár a régi térképek „papagájok földje” elnevezését idézi, körülötte Ausztrália növény- és állatvilágának motívumai jelennek meg. [7] A kép előtt könnyű elfelejteni, hogy ugyanannak az alkotónak a munkáját nézzük, aki egy tizenhét centiméteres kaspóval is foglalkozott.
A kárpitokat Leonard French üvegablakaival összehangolva tervezték, és a könyvtár szerint a galériaszint felől érdemes nézni őket. [7] Ez a részlet az egész történethez hozzáad valamit: a mű elhelyezése és a néző helyzete a látvány része. A fémnél és a gyapjúnál más eszközök dolgoznak, de mindkettő arra késztet, hogy a felülettől a körülötte lévő térre is átnézzünk.
Legközelebb nézzük meg a szélét is
Matégot tárgyaihoz jó közel menni. Kövessük végig a lemez peremét, figyeljük meg a hajtásokat és azt, hogyan találkozik a felület a vázzal. Ezután lépjünk hátrébb. Ami közelről apró lyukak sűrű sora volt, távolabbról áttetszőségként hat; ami részletnek látszott, a tárgy egészének karakterét adja.
Egy történeti példány és egy mai újrakiadás összevetésénél a közös forma mellett a különbségeknek is jelentőségük van. A gyártás idejét, az anyagokat, a szerkezeti részleteket és az esetleges javításokat az adott tárgyon kell vizsgálni. A cikk GUBI-fotói kortárs kiadásokat mutatnak.
A modern szék történetéből már ismerős lehet, milyen sokat változtat egy bútor látványán a vékony váz. Matégot ehhez az alakított felület lehetőségeit adja hozzá. Munkáit nézve egy egyszerű növénytartó is figyelmet érdemel: néhány hajtás elég ahhoz, hogy egészen másként lássuk az anyagot.
Források és további olvasnivaló
- Cserba Júlia: Design és falikárpit. Műértő, 2015. március, 10. oldal. Patrick Favardin Matégot-monográfiájának recenziója. A lapszám PDF-je.
- Jousse Entreprise: Mathieu Matégot. Pályakép, Rigitulle és használati tárgyak.
- Musée des Arts Décoratifs, Paris: Cache-pot rigitulle, 1954. Leltári szám: 2003.130.15. Anyag, technika és méretek.
- Jousse Entreprise: Nagasaki chair, 1954. Történeti tárgyrekord.
- Patrick Favardin: Mathieu Matégot. Éditions Norma, 2014. ISBN 978-2-91554-2691. Kiadói ismertető.
- GUBI: Satellite Pendant. Gyártói ismertető; a mai kiadás adatai.
- National Library of Australia: Artwork in the foyer, exterior and grounds – Three Tapestries. A megbízás története, készítés, anyag, méretek és motívumok.
A tárgyak formai összevetése az Artibus365 szerkesztőségi értelmezése. A fotókon látható kortárs GUBI-kiadásokat és a történeti példányokat a képaláírásokban és a hivatkozásokban külön azonosítjuk.
Leave a comment