A modern bútor arcai - Lengyel Kálmán és Hajnal Lengyel-Pataky
L14, L15, L16, L17: négy jelzés egy 1928-as bútorprospektuson. Lengyel Kálmán saját terveit jelölik egy olyan vállalkozás kínálatában, amelyet leginkább Marcel Breuer nevével kapcsolunk össze. A lap grafikai megjelenését Hajnal Lengyel-Pataky tervezte. Ez az egyetlen nyomtatvány két alkotó munkáját őrzi, és közelebb visz ahhoz, hogyan mutatkozott be a modern bútor a közönségnek.
A Das Neue Möbel a Standard Möbel kínálatát mutatta be. Jelölései megkülönböztették Breuer és Lengyel terveit; grafikai tervezőjeként a New York-i Museum of Modern Art Hajnal Lengyel-Patakyt tartja nyilván. A prospektus ezért ma a reklámnál többről mesél: arról is, kik dolgoztak a bútorokon és bemutatásukon. [1], [2]
Korábbi írásunk, A modern szék születése a csővázas bútor kialakulását és a körülötte működő szereplőket követte. Most két alkotó saját munkáját vesszük közelebbről szemügyre. Mit árulnak el Lengyel önállóságáról a katalógusszámok? És mi történik, ha a bútortörténetben a grafikus nevét is ugyanolyan figyelemmel olvassuk, mint a tervezőét?
Szegedről a berlini bútorvilágba
Lengyel Kálmán 1900-ban született Szegeden, bútorgyártással foglalkozó családban. A Bröhan Design Foundation kutatása építészként és bútortervezőként követi pályáját Berlinen, Párizson és Budapesten át. Családi hátterében tehát a bútor készítése és értékesítése egyaránt jelen volt. [1]
A Bröhan kutatása 1927-re teszi a Breuerrel közös berlini Standard Möbel alapítását. A vállalkozás a csővázas bútorok gyártásának és forgalmazásának megszervezésére jött létre. A Thonet történeti ismertetője szerint az avantgárd tárgyak piaca kezdetben korántsem volt biztos: az új formákhoz még közönséget kellett találni. [9], [6]
A csővázas bútor ma ismerős látvány. Az 1920-as évek vevőinek azonban még újdonság volt, és számos kérdést vetett fel. Hogyan használható? Milyen szobába való? Miért érdemes ezt választani a megszokott berendezés helyett? A termékek bemutatásának ezekre a kérdésekre is választ kellett adnia.
Négy modell, önálló tervezői név
A Standard Möbel prospektusának L-jelzései Lengyel saját terveit különítik el. A Bröhan Design Foundation szerkesztőségünk kérdésére adott, Christoph Janikkal egyeztetett válasza pontosan megnevezi a négy alapmodellt: L14, L15, L16 és L17. Az állólámpa, az L17 is ebbe a négyesbe tartozik. Az L16 szekrény a, b és c jelű változatai eltérő méreteket jelölnek. [5]
A jelölések apró részletei számítanak: a három méretváltozat egyetlen alapmodellhez tartozik, az L pedig Lengyel terveit azonosítja. A terméklista így az árusítást segítette, és az alkotó nevét is megőrizte.
Artibus365 szerkesztőségi ábra; nem a korabeli prospektus reprodukciója. L14 tárgytípusát itt nem nevezzük meg. Forrás: Bröhan Design Foundation, tájékoztatás; az L15–L17 tárgymegnevezései az intézmény által közölt prospektusképen olvashatók.
A közölt prospektuson az L15 fekvőbútor-vázként, az L16a szekrényként, az L17 állólámpaként szerepel. Már ez a hármas is tágabb tervezői érdeklődést mutat a székek világánál: pihenés, tárolás és világítás jelenik meg egyazon kínálatban. Lengyel saját tervei a lakás többféle használatára adtak választ. [1]
A közös vállalkozás nem jelentett közös szerzőséget minden egyes bútornál. A Brooklyn Museum B5 székének adatai ezt jól mutatják: tervezője Marcel Breuer, gyártója a Standard-Mobel. A cégnév és a tervező neve a tárgy történetének két külön részletét árulja el. [10]
Hajnal: aki az új bútor képét megtervezte
A MoMA az 1928-as Standard Möbel-nyomtatványt Hajnal Lengyel-Pataky műveként őrzi: litográfia, 47 × 62,5 centiméter, Herbert Bayer ajándéka. A múzeumi leírás a nyomtatvány mögött a grafikus személyét is megőrzi. [2]
A Getty Research Institute levéltári jegyzéke másik oldalról támasztja alá ezt a szerepet. A Das neue Möbel hajtott prospektusát szintén Hajnal munkájaként írja le, és rögzíti, hogy kompozíciójába Lucia Moholy egyik fényképe is bekerült. A grafikai tervező és a fényképész munkája itt külön nevet kap: egy nyomtatványon belül is többféle szerzőség találkozik. [3]
A Standard Möbel vizuális kommunikációjában korábban Herbert Bayer is dolgozott: a MoMA gyűjteményében szerepel az általa tervezett, 1927-es Breuer Metallmöbel prospektus. A két prospektus más-más grafikus munkája. Hajnal lapja önálló alkotásként tartozik a korszak vizuális kultúrájához. [4]
Egy prospektusban a fénykép, a betűk és az elrendezés együtt irányítják a figyelmet. Megmutatják a bútort, kiemelik a nevét, és segítenek elképzelni a helyét az otthonban. A grafikus munkája így ahhoz is hozzájárult, hogy a szokatlan tárgyak érthetővé és vonzóvá váljanak.
A katalógus a tárgyak mellett azok szerzőit is láthatóvá teszi.
Amikor egy felülnyomás őrzi a vállalat történetét
A prospektus példányai a vállalati változásokat is megőrizhetik. A Bröhan válasza szerint az alapnyomat 1928-as; az új Thonet-cégadatokkal és címmel felülnyomott példányok 1929-ből származnak. Magának a lapnak tehát nem feltétlenül különböző grafikai kiadásait látjuk: egy korábbi nyomtatvány későbbi kereskedelmi használata is nyomot hagyhatott rajta. [5]
A Thonet saját történeti összefoglalója 1928-ra teszi a Breuerrel kötött megállapodást, és 1929-re a Standard Möbel megvásárlását. Az 1930/31-es kártyakatalógus már a csővázas kínálat szélesebb rendszerét mutatta be. A változó cégnév ezért egy tárgy gyártási és forgalmazási történetének fontos része. [6]
A gyűjtő számára egy cím, bélyegzés vagy katalógusszám ilyen esetben éppoly beszédes lehet, mint a cső hajlítása. A terv szerzője, a gyártó és a forgalmazó különböző kérdésekre ad választ. Egy későbbi vállalati megjelölést a tárgy történetébe kell beillesztenünk, a szerzőséget igazoló dokumentumokkal együtt.
Ka-Le: Lengyel saját bemutatkozása
Lengyel pályája a Standard Möbel után saját márkájával, a Ka-Le-Möbellel folytatódott. A Bröhan projektoldala Hajnalnak tulajdonítja a Ka-Le-Möbel Prospekt Nr. 1 grafikai tervezését is, és a nyomtatványt 1930/31-re keltezi. A két alkotó munkája így az új vállalkozás bemutatásában is összekapcsolódott. [1]
A berlini Haus Hof Garten 1931. június 27-i száma megmutatja, hol találkozhatott a közönség ezzel a márkával. A So wohne alle Tage kiállítás első emeleti jegyzékében a 22. fülkénél a DESTA, a 23.-nál a Thonet, a 24.-nél pedig Kálmán Lengyel építész és a Ka-Le-Möbel szerepel. A három egymást követő bejegyzés külön kiállítóként nevezi meg őket. [7]
Lengyel itt saját vállalkozásával, külön kiállítóként jelent meg. Ugyanennek az oldalnak a lábjegyzete a Lengyelnél bemutatott Midgard-lámpák gyártóját is megadja: Industriewerk Auma, Ronneberger & Fischer. A berendezés tehát más vállalkozás termékét is befogadhatta; a bemutatóban szereplő tárgyak tervezőjét ezért egyenként kell azonosítanunk. [7]
Egy személyes dokumentum magyarországi kapcsolatot is őriz. Frauhammer Krisztina Tardos-Taussig Ármin vendégkönyveiről szóló tanulmánya szerint Taussig az 1931-es berlini látogatásakor megtekintette Lengyel bemutatóját, és Hajnal prospektusát beragasztotta a könyvébe. Egy kereskedelmi nyomtatvány így a családi és kulturális kapcsolatok emlékévé is vált. [8]
A név visszahelyezése a tárgy mellé
Lengyel később Párizsban, majd Magyarországon is dolgozott. Életét a holokauszt szakította meg: a Bröhan kutatása szerint 1945-ben Bergen-Belsenben halt meg. A fennmaradt nyomtatványok ezért egy megszakított alkotói pálya dokumentumai is. [1]
Munkásságának megismerése jelentős korábbi kutatásra támaszkodik. A Bröhan Design Foundation Stahlrohrrevolution! című, 360 oldalas kötete Lengyel, Breuer és Anton Lorenz szerepét, valamint a Standard Möbel történetét dolgozza fel. A kiadói ismertető szerint modelljegyzéket és archív dokumentumokat is közöl. [9]
Négy modelljelzés, egy múzeumban őrzött prospektus és egy kiállítási névsor: apró dokumentumokból áll össze Lengyel és Hajnal története. Lengyel bútorokat tervezett és vállalkozást épített; Hajnal a kínálat grafikai megjelenését formálta. A modern otthon történetéhez mindkettőjük munkája hozzátartozik.
Egy vintage bútor mellett a név, a fénykép és a katalógusadat ma is alakítja azt, amit a tárgyról tudunk. Ha figyelmesen nézzük ezeket a részleteket, az ismerős forma mögött újra láthatóvá válnak az emberek. Lengyel és Hajnal esetében a történet éppen ezzel a figyelemmel folytatható.
Források és további olvasnivaló
- Bröhan Design Foundation: Kálmán Lengyel kutatási projekt
- MoMA: Hajnal Lengyel-Pataky, Leaflet of the company Standard Möbel, 1928. SC1837.2008.
- Getty Research Institute: Bauhaus typography collection, 850513. Das neue Möbel: Oversize Box 4, Folder 8; PDF 15. oldal.
- MoMA: Herbert Bayer, Breuer Metallmöbel, 1927. 532.1999.
- Bröhan Design Foundation: Susanne Engelhard írásbeli tájékoztatása Christoph Janikkal egyeztetve, 2026. szeptember 29. L14–L17, L16-változatok és a prospektus felülnyomásai. Szerkesztőségünkben őrzött levelezés.
- Thonet: Marcel Breuer and Thonet. A Standard Möbel átvétele és az 1930/31-es katalógus.
- Haus Hof Garten, 53. évfolyam, 26. szám, 1931. június 27., 323. oldal; PDF 11. oldal.
- Frauhammer Krisztina: Modernitás és modernség a mindennapokban és a helyi életvilágokban. 2025, 179–198., különösen 193–194. oldal és 8. ábra.
- Torsten Bröhan, Christoph Janik, Susanne Engelhard / Bröhan Design Foundation (szerk.): Stahlrohrrevolution! Kálmán Lengyel, Marcel Breuer, Anton Lorenz und das Neue Möbel. Arnoldsche. ISBN 978-3-89790-683-9. Kiadói ismertető.
- Brooklyn Museum: Marcel Breuer, Side Chair, Model B5, kb. 1926. Gyártó: Standard-Mobel. 59.236.2.
Szerkesztőségi megjegyzés: az L14–L17 és a Thonet-felülnyomások pontosítását a Bröhan Design Foundation 2026. szeptember 29-i intézményi közlése alapján adjuk meg. A Getty teljes prospektusfelvételeinek példányszintű összevetését nem végeztük el. A Stahlrohrrevolution! kötetről itt a kiadói és intézményi ismertetőt használjuk; nem állítjuk, hogy teljes modelljegyzékét feldolgoztuk.
Leave a comment